Törökországi útinapló 2. rész


Valamilyen oknál fogva az én fejemben az a kép élt, hogy egy gépkocsivezető 9 órát vezet, kiveszi a pihenőjét és kész. Gondoltam, hogy a munkaidő ennél azért hosszabb, ám arra nem számítottam, hogy nem lesz olyan nap, amikor 13 óránál kevesebbet dolgozunk.

Ezt is csak azért, mert a kétszeri 15 órát már elhasználtuk. Szintén meglepetésként ért, hogy egy gépkocsivezető élete a matematika bűvöletében telik. Minden reggel és este 20 perces fejszámolással kezdtünk, melynek keretében megterveztük, hogyan lehetne a legideálisabban beosztani a vezetési és munkaidőt. Hogy mikor érdemes 11 óra helyett csak 9-et pihenni, ha x kilométert megyünk ideális esetben, hol ér minket a munkaidő vége, hol készüljünk a 24 órás pihenő kivételére stb.

Második nap már a papírok birtokában kiléptünk a magyar oldalról, ám a szerb belépő még hátra volt. Reggeli lelkesedésem egy gyors kezdésre és több száz kilométer megtétele után hamar szertefoszlott, ugyanis a szerb vámosok 3 órát dolgoztak a vámpapíron, mire elindulhattunk. Még szerencse, hogy tapasztalt útitársam egy kiváló büfébe invitált, ahol egy hihetetlenül finom hagymás, ajváros hamburgert ettünk reggelire fejenként 3 euróból.

Ez megadta a löketet az előttünk álló naphoz, amely a határról való szabadulás után rendkívül felgyorsult. Szerbiát majdnem sikerült gond nélkül elhagynunk, azonban a határlépés előtt megállítottak minket egy közúti ellenőrzésre, ami több, mint egy órát vett igénybe. A közúti ellenőr a szerben kívül nem beszélt más nyelvet, ezért a mutogatás és heves gesztikuláció közepette beletelt egy kis időbe, mire megértettük mi a gond: több pihenőidőt használtunk fel, mint lehetett volna. Fellebezésnek, egyet nem értésnek helye nincs, ugyanis ebben az esetben napokat rostokolnánk a határidős árukkal a kamionon, a kötbér pedig sokkal magasabb, mint a büntetés. Ezt az ellenőr is tudja, ezért a büntetés mértéke az ő akaratán múlik.

Az előbbi eset rányomta a bélyegét a nap további részére, de az esti pihenés kárpótolt mindenért. El nem tudtam képzelni korábban, hogy egy kamion ennyire komfortos tud lenni: a matrac kényelmes és puha volt, teljesen elfértem a felső ágyon (pedig 2 méter vagyok), a fűtőtest csodás meleget adott, ezek az apróságok pedig feledtették a nap minden fáradalmát.

(Törökországi útinaplónk első része az alábbi linken érhető el: http://eurologgroup.com/cikkek/hirek/torokorszagi-utinaplo-1-resz)